Kényszernyelvtanulás
Mielőtt belemerülnék a napi örömnyelvtanulás adagomba, úgy gondoltam, beszéljünk egy kicsit arról, mit is értek én kényszernyelvtanulás alatt. Mindenki tudja, hogy ma már nem kaphat diplomát az, aki nem rendelkezik egy vagy két nyelvvizsgával,melyek intézményektől függően alap-, közép-, vagy felsőfokú vizsgák kell, hogy legyenek, illetve jópár egyetemen és főiskolán ma már alapkövetelmény, hogy ún. szakmai nyelvvizsgát tegyen a diplomára vágyó hallgató.
Állítom - bár nem ismerek semmiféle statisztikát -, hogy ma Magyarországon a nyelvtanulók jelentős hányada ebbe a kategóriába tartozik. Vagyis azok közé, akik nem azért döntenek egy nyelv elsajátítása mellett, mert szeretének azon a nyelven kommunikálni, azt napi szinten vagy alkalomadtán használni, hanem azért, mert meg kell tanulniuk azt. És itt most álljunk meg egy szóra!
Amikor azt mondom, kényszernyelvtanuló, akkor ezzel azt is mondom, hogy azontúl, hogy muszáj-tanulók, még nem is fognak soha -de legalábbis a vizsga letételéig semmiképpen sem - életképes nyelvtudást szerezni! Nyelvet tanulni és nyelvvizsgára felkészülni sok(a legtöbb)esetben ugyanis két teljesen eltérő dolog. Mert mit csinál az, akinek kell az a "rohadt" nyelvvizsga? Szorgosan bemagolja a témákat és a nyelvtani szabályokat, levizsgázik a követelményeknek megfelelő módon, de a büdös életben nem lesz képes elintézni egy szállodai szoba lefoglalását, helytállni egy állásinterjún vagy elboldogulni külföldön. Két okból sem.Egyrészt mert nem az ilyen élethelytzetekben használt ÉLŐ,
ha úgy tetszik HÉTKÖZNAPI nyelvet kell megtanulnia a vizsgára, másrészt, mert nem tud és nem mer a már jól begyakorolt sémnákon túl megszólalni az adott nyelven. És mondom ezt mind nyelvtanárként. Olyan nyelvtanárként, aki látja, hogy mit jelent ad abszurudm hat hónap alatt egy érettségi szintű tudásra felépíteni - feltuszkolni -egy nyelvvizsga anyagát, úgy, hogy a tanítványt baromira nem érdekli, hogy - hadd maradjak a házam táján - angolul nézhetne filmeket, utazhatna gyakorlatilag bárhová a világban gond nélkül, vásárolhatna a neten, zenéket megérthetne stb.Egy dolog érdekli:letudni az egész vackot. Mindeközben persze jól megutálja az angolt.
Na, ők a kényszernyelvtanulók, akik talán egyszer majd élvezni is tudják a nyelveket, a nyelvek tanulását, de mindaddig, amíg a rendszer azt várja el tőlük, hogy muszájból, kapkodva tanuljanak meg egy nyelvet - készüljenek fel
belőle vizsgára-, addig utálkozva fognak gondolni a nyelvtanulásra, emlékeiben tonnányi sikertelenséggel.
Nekem - és biztos vagyok benne, hogy sok kollegámnak - vérzik a szíve, hogy azt, ami effektíve az egyik leghasznosabb dolog lehetne az életükben, végtelen mértékben gyűlölik. De meg tudom érteni őket. És bár a világot megváltani, vagyis a rossz rendszert megjavítani nem egy vagy ki tudja hány blog bejegyzés fogja, mindenképpen el
szerettem volna mondani, hogy véleményem szerint mindaddig, amíg gyökeresen meg nem változik a magyar emberek hozzáállása az idegen nyelvekhez - és ebben nekünk, tanároknak hatalmas felelősségünk van (miért is van a blog, ha nem ezért??)-, addig lesznek és többségben lesznek azok, akik kényszerből, örömtelenül és a vékifejletet nézve
végtelenül haszontalanul tanulnak nyelveket, és akik a magamfajta csodabogarat komplett idiótának nézik azért, mert energiát fektet abba, hogy egy 5 millió ember által beszélt nyelvet megtanuljon, csak mert örömét leli a tanulásban.
